Tömegköz-hasraesés

Már kezd elegem lenni. Nem arról van szó, minden településnek megvannak az előnyei és hátrányai - jó szokás mondani falun és városban egyaránt- de a mai reggelen ismét olyan élménnyel gazdagodtam, amelyet csak egy Cosmopolita város tömegközlekedési járművén produkálhat a XXI. század kacifántos és csöppet sem mulatságos civilizációja!

A szituáció a következő: Példátelan álmossággal, benőtt szemekkel - pedig kialudtam magam - slattyanok fel a 70es trolibusz 7óra45perces járatára a fogvacoktató hidegben. Orrom lefagyva, beállok az egyik sarokba - már le sem ülök, mert akkor tuti agyonver valamelyik mamszi a cba-ban frissen vett fél kilós retekkel. Az első kanyart könnyedén bevesszük. megálló. Na, a második kanyarnál kezdődtek a problémák!
Ugyanis kifordultunk a városligeti fasorra, amikor érdekes pittyegést kezdett hallatni a troli. Itt még annyira nem aggódtam, mondom szolnokon a távolsági járaton azt lehet hallani, hogy a kardántengely hogyan szorul, a csuklórészt már alig tartja 3 szovjetbarát ikarus csavar, tehát emiatt még nem éreztem magam kellemtlenül, inkább csak nyomott izgalom csiklandozott. Azonban a Lövölde tér után bekövetkezett események, mélyen befolyásolták a napom, sőt talán egész életem további részét!!
Ugyanis alig értünk a király utcára, amikor jött a satu fék - gondoltam én. Egy mamszi felborult, egy fiatal srác - végre - "rábukott" a mellette álló fiatal és egyben kifejezetten csinos lányra, míg egy kisiskolás lefejelte az üveget, és ezen meglepődése után összeokádta a buszt. Hogy a káosz teljes legyen, pár vénség elkezdte szidni a szerencsétlen sofőrt, és már épp a lincselés tényét fontolgatták. A katarzis már a tetőre hágott: troli sípolt és állt, dermedten az aszfalthoz szegezve, ahogy azt tette Sztálin szobra a szovjet érában. Közben az öreg nénit felsegítették, a hányós gyerek mellől elhúzódzkodott mindenki, a lány meg a fiú nem siették el, hogy szétválasszák egymást. A legnyugdíjasabbak 30másodperc alatt megbeszélték, hogy hogyan fogják beperelni a bkv-t, és obszcén, trágár kifejezésekkel jellemezték minden bkv dolgozó nőnemű felmenőit. Voltak páran, akik Demszkyt dícsérték, de volt aki Gyurcsányolt. Mindez kb egy fél percen belül egyszerre bele az én vidéki fejembe, mint információ!!! Már kezdtem szédülni. Perceken belül kiderült, hogy a "katasztrófa" oka nem a forgalomban keresendő, hanem egyszerűen a troli felsővezétékhez kapcsolódó érintkező rúdja a hibás a fejleményekért, ugyanis levállt a vezetékről.

Ezek után természetesen ezt a járművet arrébb kellett vontatni, és addig nem is tudott más troli közlekedni a vonalon - megfigyeléseim bizonyították, hogy miközben hazafelé jöttem, a járművet eltávolították az útból, és a forgalom az eredeti állapotára állt vissza:dugó volt - . Én gyalog mentem a Teréz körútig, onnan az egyetemre. Az élményt most már kezdem feldolgozni, és nem marad örök trauma számomra, de higgyétek el, hogy a mai nap reggelén a retinámba égett az élet pár apró momentuma: Hasraeső mama, hányó kisgyerek, egymásra boruló ismeretlenek, és pár szuvas fogsor, amelyek a sofőrrel ordítoznak, mindez a bkv egyik troliján!