Blogom: objektív magánvéleményem

Már a cím is tele feszültséggel, és ellent mondással, mit várhat hát az olvasóm?! Izgalmas, érdekfeszítő szuper riportot?! Vagy épp hogy oximoronokkal megtűzdelt metaforákban és költői képekben meséljek valami viccesről, s közben megcsillantsam nyelvi-zsenim, hogy a szavak huncut játékával csiklandozzam meg humorérzékedet egy mosoly erejéig?!

De nem! Egyik se!

Inkább mesélek másról! Igazából Veráék kértek meg, hogy kicsit frissítsek már a blogom-on (vagy inkább blogom-off), mert nem hallani felőlem semmit. A Daily routines érdekli őket leginkább. Így legalább a nagy átlag is bepillantást nyerhet egy nerd egyetemista nem mindenapi életébe. Remélem sok up-date info bukkan fel a beszámolóban.

A második félévben nem vettem fel sok tantárgyat. Ennek igazából két oka van: Nem jó ez így, hogy kreditek után fizetek (7000ft-ot), mert 20 évesen már sikerült így is egy 403 ezer forintos adósággal nyitnom ezt a márciust. Egyelőre jobbnak látom, ha átvesznek államira, és aztán nem kell ilyenek miatt parázni, hogy befizettem a matekot, hiába tanulok rá és meghúznak. Ha államin vagyok, akkor nyugodtabb vagyok, még akkor is, ha meghúznak. Nagyon sokan azt mondják, hogy ez a fajta stressz őket csak ösztönzi. Engem nem hoz lázba, inkább csak bosszant meg idegesít. A másik ok, hogy félévközi megajánlott jegyekkel szeretném abszolválni ezt a félévet, hogy még május végén ki tudjak menni Dublin, Írországba! (természetesen az egyik tanárnak még is sikerült eddig keresztbe tennie nekem, mert az egyetlen zh-t amit meg kell írni, azt az utolsó hétre tette. boldog vagyok, és örülök neki. De legalább annyira flexibilis, hogy semmilyen más eshetőségről és megoldásról nem akar hallani). Tehát pont azért, mert kevés órám van, és azok is katalógusosak, ezek a délutánokon szoktak lenni. Általában mindennap délután 4-re járok iskolába, és este jövök haza. kivétel ez alól a csütörtök, mert akkor reggel is van órám.
A délelőttjeimet két féleképp töltöm:
1. internet böngészés, tanulás, beadandó dolgozat írás (na ez mostanában sok van. minden héte 1-2), virtuális világokban való bolyongás, érdekes cikkek kutatások olvasása (tehát látókör szélesítésnek is vehetnénk).
2. Ha az egyes pontban megfogalmazottakat előző este csináltam olyan hajnali 3-4 óráig, akkor a reggelt átalszom. By the way Ez Dávid lakótársammal egyre gyakrabban bemutatott show-nk: Reggel egymás után 2szer lenyomjuk a csörgő órát, és megegyezünk hogy "na akkor a mai program felülírva". Mindent az egészségért, nem fogjuk magunkat túlhajszolni!!

A suliban délután vannak tök izgalmas óráink! Pl.: Crosscultural communities. Haláli! különböző fogalmakat, behaviorsöket, eventseket vizsgálunk meg, hogy milyen kultúrában hogyan van és miért! Rengetegszer szoktam hivatkozni egyébként Veráék blogjára! Szóval ez tényleg egy izgalmas meg érdekes óra, ide is sokszor kell beadandókat írni. Ja és persze angolul megy az óra. "az intermédia kérdései" órám is az egyik kedvencem. Az internetes kapcsolatokkal, közösségekkel és magával az "új médiával" foglalkozik. Erre az órára úgy szoktam készülni, hogy virtuális világokban játszom, és ott elemzem a közösségeket! :D na jó, inkább csak játszom!

Suli után sokszor elmegyek a barátnőmmel teázóba moziba, vagy pl múltkor bátyámék (Gábor és Anna) jött át társasjátszani hozzánk! Akkor sütöttem lasagnát is! Ja igen, az up-date: Van barátnőm, nagyon imádni való! Már másfél hónapja randizgatunk, és egyre többet jelent számomra.

Aztán este back to home. Gép, kaja, film vagy zene, egy kis youtube, aztán amikor megszáll az ihlet: alvás!

kérem kapcsolja ki!

Diet coke with mentos

Biztosan sokan (ha nem mindenki) hallott már a light kóla és a mentos varázslatos, és lenyűgöző hatásáról, amennyiben e két élelmezési produktumot együtt fogyasztunk, vagy csak összekeverünk.
Mindenesetre aki nem ismerné, illetve annak is aki ismeri, nagyon tanjulságos lehet ez a két videó.:
1.
light coke & mentos
2.
light coke & mentos 2.

most csak ennyi, mert tanulnom kell.

Stresszoldás: röhögjünk közösen!

„A NEVETÉS a lélek tánca!"

tartja a közismert keleti bölcsesség

Az olyan nagyváros, mint Budapest, rengeteg külföldről érkezett kulturális hullámtól fertőződik! Ennek hátrányai mellett, nagyon sok előnye van! A kínaiban olcsó a cipő, az étteremben a menü, afrikai és capuera táncosok a keletinél, mexikói indián zenészek a nyugatinál, buddhisták budán, shintoisták az V. kerületben… hogy hova is akarok kilyukadni?
Oda, hogy immáron Magyarországon is megalakult a távolkeletről importált HAHOTA-(jóga)KLUB
A jóga lényegét és alapeszmeiségét, ezzel a kis videóval szeretném szemléltetni: A mester

Egyébként bármilyen meglepő, nem hülye ötlet ez a „hisztérikusan nevető emberek csoportosulása”. Ma már tudományosan is bizonyított, hogy a nevetés gyógyít, és kiváló stressz-faló hormonokat termel (megj.: már Hüppokrátész, a hellén ókor orvosa is foglalkozott a nevetés gyógyító hatásával)! Maga a hahota mozgalom 1995-ben indult Indiából! És hogy keleten mennyire komolyan veszik a nevetés kultuszát, ezt semmi sem példázza jobban, mint eme gyermekdalocska: laugh song

A nevetést legjobb űzni, de hallgatni is felemelő érzés lehet! A nevetés legközkedvelteibb közé tartoznak a bébi nevetések! Íme a kedvenceim:
bébi eldől úgy nevet
a kaján nevetés kismenője
már már ijesztő

Ami azonban az egyik legkomikusabb, az amikor az ember olyan helyen nevet, ahol nem kéne. Pl.: tanórán, egy drámai darabon a színházba, stb… A legbrutálisabbak mégis a médiában fordulnak elő, amikor valaki egy élőben sugárzott műsorban képtelen türtőztetni magát:
cant stop laughing

Ha karácsonyig már nem írnék, akkor mindenkinek kívánok Kellemes ünnepeket, és nagy nevetéseket!

Anime

Amióta felköltöztem pestre, Dávid lakótársamnak hála, nem egy anime sorozattal volt szerencsém találkozni, és kettővel közülük - amiket ráadásul még ő sem nézett végig időhiányában - mélyebben is megismerkedni. Az egyikről - amelyiket utoljára néztem - írok most egy pár mondatot, gondolatot.

Elfen Lied

Brutális, véres, zavarbaejtő, morbid, sokszor bizarr, tabu feszegető, néhol beteges, van mikor imádni való, vicces, aranyos, drámai, romantikus, sci-fi-s, tanulságos, de leginkább mégis csak hatásvadász. Hirtelenjében ennyi jelző jut eszembe a Elfen Liedről. Ha két mondattal akarnám elmesélni a történet hátterét, akkor a következő: Egy új, "magasabbrendű" faj jelenik meg a földön, a dicloniusok - ultra mangásított formás lányok, két kis szarvval a fejük búbján - akik enyhén kifejezve veszélyesek tudnak lenni az emberiségre. Őket/ezeket a gyilkológépeket fogva tartják egy titkos laboratóriumban egy szigeten, mindenkitől elzárva.

Nyitójelenetként tanúi lehetünk, ahogy az egyik diclonius, Lucy, hogyan szabadul ki fogságából. Gyakorlatilag mindenkit kivégez, aki az útjában áll, sokszor különös kegyetlenséggel csonkítja meg, roppantja össze, tépi cafatokra az ellene felvonuló őröket. A zene félelmetes, a képi világ majdhogy hányinger keltő - hiába rajzolt meséről van szó, a képernyőn keresztül pulzáló agresszió az ember zsigeréig hatol. A vér fröcsköl, és majdnem az egész képernyőt beteríti. A hangeffektek különlös odafigyeléssel készítették: megdöbbentően élethűek, és pont ezért visszataszítóak és vonzók egyszerre. Erősen is gondolkodtam a nyitó képsor után, hogy "akarom én ezt nézni egyáltalán?!". Annyit elmondok, hogy egyáltalában nem bántam meg.

A lényeg, hogy Lucy kimenekült - vagy inkább kiszabadult. A dicloniust még sikerül megsebesíteni, így beleesik a tengerbe, és nem sokkal később a parton találja a sorozat szerintem két legmeghatározóbb szereplője, Kouta és Yuka. Kouta egyszerre veszítette el édesapját és a húgát - így egyszerre apa és hugi komplexusos. Yuka az ő unokatestvére, aki ráadásul szerelmes Koutába - vérfertőzés?! . Lucy az őt ért lövés, és a tengerben való hánykolódás hatására teljesen gyagya lesz, beszélni is elfelejtett, azt meg végképp, hogy mit csinál, honnan, miért, stb... gyakorlatilag egy idomos csecsemő válik belőle. Kouta és Yuka pártfogásukba veszik.A mese folyamán csatlakozik még hozzájuk egy kislány, Mayu és kutyusa, Wanta . Ők lesznek egyfajta szimbolikája a kiszolgáltatottságnak, a gyermeki naivság, jóság, és szenvedés keserű egyvelegének.

De nem kell megijedni! A mese 2. és 3. része még nagyon hatásvadász, de a 4. résztől abszolult élvezhető, szórakoztató kissé romantikus, de annál több jelentéstartalmat hordozó anime részesévé válhatunk!

A tematikát nem igazán folytatnám, inkább arról mesélnék, hogy miért is érdemes megnézni a sorozatot. Remekbe szabott képek, nagyon hangulatos zene, szerintem nagyon ügyes dialógusok, lehet rajta izgulni - egyre több bonyodalom - , ami forgatókönyv/rendező párosnak tudható be . A mese tökéletesen megvizsgálja, hogy milyen következményekkel jár((hat(na)), ha az ember előítéletes bárkivel/bármivel - pl.: mint ezzel a mesével - szemben . Mennyire fontos az empátia, és hogyan kell(enne) bánni a másikkal, hogyan kell kezelni a másságot - nem buzizásra gondolok :D. Az, hogy az "ember" alapjában fogékony mindenre - azaz mindenre (szépre, csúnyára, jóra, gonoszra, fizikára, bunkóságra) - csak példát mutatni és tanítani kell. Az, hogy az ember környezete mennyire eltörpít(het)i az ember akaratát, mennyire elmoshatja elképzeléseit. Ennek az ellenkezője: az ember mennyire kihat a környezetére, és a jövőjére.

summa summarum:

Még egyszer nem nézném végig. Az imdb-n 8.1 et kapott, én 7et adnék neki, de főként a történetvezetés, dialóg, és vizuális megjelenés miatt.

Gólyabál

Kendőzetlenül beszámolok mindenről!

Először szeretném megemlíteni: Nekem volt a legmenőbb nyakkendőm a bálban! Na jó, volt egy srác, akinek a "piros alapon sárgavízilovak" ugyanezen ruhaneműje megpróbált versenybe szállni, de igazából esélye sem volt az én sárga-lila-keki-zöld színkombós "Lisfestyle" feliratú 20évvel ezelőtti - mégis örökzöld - brutális megjelenést kölcsönző nyakkendőmmel szemben (amennyiben a brutális jelzőt, a "halálos nevetőgörcsöt okozó" jelzővel rokon értelműként értelmezzük). Persze ennek volt egy kis előzmény: Az összes nyakkendőmet otthon hagytam, kivéve egy szimpla kéket (ami tökéletes harmóniában állt volna az öltönyömmel), illetve a fent említett "költeményt" (ami abszurd, valószínűtlen módon ütött el öltözetemtől).

Természetesen makulátlan megjelenésem, orcámról lemoshatatlan vigyorom, és az otthon már bástyaként "meg(be)alapozott" jó hangulatom egyértelművé tette számomra, hogy ez az este egy remekbe szabott kis mulatság lesz csoporttársaimmal, közvetlen jó kedélyű emberek társaságában! És no lám, nem is csalódtam!

Az elejét még kronológiai sorrendbe tudom illeszteni, a többi emlékfoszlányt csak megemlítem. Az elején voltak ünnepi beszédek a dékán uraktól (gtk-ttk), illetve pár HK tagtól. Igazán élvezetes, megható és velős beszédek voltak ezek. Vagy legalábbis ezt mondták nekem, mert én ezalatt lent voltam a Casinoban. Nyertem 1500ft-ot. Gyorsan seggére is vertem a frissen szerzett "dohánynak", és dohányba invesztáltam egy résézt = elmentem a szivarterembe, szivarozni (Én soha nem fogom megérteni, hogy ez miért jó... drága, rossz íze van, és "olyan a szaga mint a pénteki szarnak" - csak hogy egy szép magyar közmondással éljek.).

A szivar után kellemes nedűkre váltottam a fizetőeszközeim egy részét, majd beneveztem egy szép lányt a bálszépe választásra. Sajnos nem ő nyert, csak 2. vagy 3. lett. Ami igazán bosszantó volt, hogy bálhőst, bálkirályt nem választottak - pedig ugye a szépségem és nyakkendőm alapján vitathatatlan lett volna győzelmem :D!Volt még utána gólyatánc, mentortánc, és utána a rettenet(!)...

...és utána a rettenet(!) Lecsapott mindenkire, nem hagyott élve senkit, beférkőzött mindenki fejébe...: Fellépet a Bon Bon!!! Persze sokaknak nagyon tetszett, de ekkor még annyira tudtam magamról, hogy menekülőre vegyem a figurát kedves Dávid szobatársammal együtt. Arra már pontosan nem emlékszem, hogy merre menekültem, de hogy ott nagyon finoman és sokat fogyasztottunk, arra határozottan. Innentől kezdve kezdenek kicsit egybefolyni az események.

Abban biztos vagyok, hogy Dévényi Tibi bácsi volt lent a "DÍSZjockey", és csak úgy ropta mindenki a hotel mentolra, a multimilliomos jazzdobosra, a felturbózott-mixelt Harangozó Terikére, és hasonló ínyenc slágerekre. Sőt, Tibi bácsi játszott még brittney spears-t is, amire én elkezdtem táncolni egy "előadó művésznővel" - ahogy ő fogalmazott. Szerintem csak furcsán táncolt... :D:D
Közben sokakkal találkoztam, beszélgettem, ápoltam a kapcsolataimat.

A party második felét fent az emeleten töltöttem. Valami jó banda játszott táncos muzsikát, és kezdett oszlani a tömeg. Mentek haza… puhányok- (nyavalyásak, stb…)! Én volt osztálytársnőmmel még táncoltunk vagy egy két órán keresztül. Meg másokkal is táncoltam. Sőt, nagyon sokakkal táncoltam! :D

Az utolsó húzásom csak annyi volt – miként ugye tánc közben már mindenki levetette a cipőjét, magas sarkú topánkáját – hogy cipő nélkül indultam volna haza. De végül is még idejében sikerült kiküszöbölni a hibát.

Ha lesznek képek, feltöltöm.

ma

Van munkám, és most megyek gólyabálba.
A munka fárasztó, beszédes, de legalább nem fizet.
A gólyabál meg majd kiderül.

Tömegköz-hasraesés

Már kezd elegem lenni. Nem arról van szó, minden településnek megvannak az előnyei és hátrányai - jó szokás mondani falun és városban egyaránt- de a mai reggelen ismét olyan élménnyel gazdagodtam, amelyet csak egy Cosmopolita város tömegközlekedési járművén produkálhat a XXI. század kacifántos és csöppet sem mulatságos civilizációja!

A szituáció a következő: Példátelan álmossággal, benőtt szemekkel - pedig kialudtam magam - slattyanok fel a 70es trolibusz 7óra45perces járatára a fogvacoktató hidegben. Orrom lefagyva, beállok az egyik sarokba - már le sem ülök, mert akkor tuti agyonver valamelyik mamszi a cba-ban frissen vett fél kilós retekkel. Az első kanyart könnyedén bevesszük. megálló. Na, a második kanyarnál kezdődtek a problémák!
Ugyanis kifordultunk a városligeti fasorra, amikor érdekes pittyegést kezdett hallatni a troli. Itt még annyira nem aggódtam, mondom szolnokon a távolsági járaton azt lehet hallani, hogy a kardántengely hogyan szorul, a csuklórészt már alig tartja 3 szovjetbarát ikarus csavar, tehát emiatt még nem éreztem magam kellemtlenül, inkább csak nyomott izgalom csiklandozott. Azonban a Lövölde tér után bekövetkezett események, mélyen befolyásolták a napom, sőt talán egész életem további részét!!
Ugyanis alig értünk a király utcára, amikor jött a satu fék - gondoltam én. Egy mamszi felborult, egy fiatal srác - végre - "rábukott" a mellette álló fiatal és egyben kifejezetten csinos lányra, míg egy kisiskolás lefejelte az üveget, és ezen meglepődése után összeokádta a buszt. Hogy a káosz teljes legyen, pár vénség elkezdte szidni a szerencsétlen sofőrt, és már épp a lincselés tényét fontolgatták. A katarzis már a tetőre hágott: troli sípolt és állt, dermedten az aszfalthoz szegezve, ahogy azt tette Sztálin szobra a szovjet érában. Közben az öreg nénit felsegítették, a hányós gyerek mellől elhúzódzkodott mindenki, a lány meg a fiú nem siették el, hogy szétválasszák egymást. A legnyugdíjasabbak 30másodperc alatt megbeszélték, hogy hogyan fogják beperelni a bkv-t, és obszcén, trágár kifejezésekkel jellemezték minden bkv dolgozó nőnemű felmenőit. Voltak páran, akik Demszkyt dícsérték, de volt aki Gyurcsányolt. Mindez kb egy fél percen belül egyszerre bele az én vidéki fejembe, mint információ!!! Már kezdtem szédülni. Perceken belül kiderült, hogy a "katasztrófa" oka nem a forgalomban keresendő, hanem egyszerűen a troli felsővezétékhez kapcsolódó érintkező rúdja a hibás a fejleményekért, ugyanis levállt a vezetékről.

Ezek után természetesen ezt a járművet arrébb kellett vontatni, és addig nem is tudott más troli közlekedni a vonalon - megfigyeléseim bizonyították, hogy miközben hazafelé jöttem, a járművet eltávolították az útból, és a forgalom az eredeti állapotára állt vissza:dugó volt - . Én gyalog mentem a Teréz körútig, onnan az egyetemre. Az élményt most már kezdem feldolgozni, és nem marad örök trauma számomra, de higgyétek el, hogy a mai nap reggelén a retinámba égett az élet pár apró momentuma: Hasraeső mama, hányó kisgyerek, egymásra boruló ismeretlenek, és pár szuvas fogsor, amelyek a sofőrrel ordítoznak, mindez a bkv egyik troliján!