Anime

Amióta felköltöztem pestre, Dávid lakótársamnak hála, nem egy anime sorozattal volt szerencsém találkozni, és kettővel közülük - amiket ráadásul még ő sem nézett végig időhiányában - mélyebben is megismerkedni. Az egyikről - amelyiket utoljára néztem - írok most egy pár mondatot, gondolatot.

Elfen Lied

Brutális, véres, zavarbaejtő, morbid, sokszor bizarr, tabu feszegető, néhol beteges, van mikor imádni való, vicces, aranyos, drámai, romantikus, sci-fi-s, tanulságos, de leginkább mégis csak hatásvadász. Hirtelenjében ennyi jelző jut eszembe a Elfen Liedről. Ha két mondattal akarnám elmesélni a történet hátterét, akkor a következő: Egy új, "magasabbrendű" faj jelenik meg a földön, a dicloniusok - ultra mangásított formás lányok, két kis szarvval a fejük búbján - akik enyhén kifejezve veszélyesek tudnak lenni az emberiségre. Őket/ezeket a gyilkológépeket fogva tartják egy titkos laboratóriumban egy szigeten, mindenkitől elzárva.

Nyitójelenetként tanúi lehetünk, ahogy az egyik diclonius, Lucy, hogyan szabadul ki fogságából. Gyakorlatilag mindenkit kivégez, aki az útjában áll, sokszor különös kegyetlenséggel csonkítja meg, roppantja össze, tépi cafatokra az ellene felvonuló őröket. A zene félelmetes, a képi világ majdhogy hányinger keltő - hiába rajzolt meséről van szó, a képernyőn keresztül pulzáló agresszió az ember zsigeréig hatol. A vér fröcsköl, és majdnem az egész képernyőt beteríti. A hangeffektek különlös odafigyeléssel készítették: megdöbbentően élethűek, és pont ezért visszataszítóak és vonzók egyszerre. Erősen is gondolkodtam a nyitó képsor után, hogy "akarom én ezt nézni egyáltalán?!". Annyit elmondok, hogy egyáltalában nem bántam meg.

A lényeg, hogy Lucy kimenekült - vagy inkább kiszabadult. A dicloniust még sikerül megsebesíteni, így beleesik a tengerbe, és nem sokkal később a parton találja a sorozat szerintem két legmeghatározóbb szereplője, Kouta és Yuka. Kouta egyszerre veszítette el édesapját és a húgát - így egyszerre apa és hugi komplexusos. Yuka az ő unokatestvére, aki ráadásul szerelmes Koutába - vérfertőzés?! . Lucy az őt ért lövés, és a tengerben való hánykolódás hatására teljesen gyagya lesz, beszélni is elfelejtett, azt meg végképp, hogy mit csinál, honnan, miért, stb... gyakorlatilag egy idomos csecsemő válik belőle. Kouta és Yuka pártfogásukba veszik.A mese folyamán csatlakozik még hozzájuk egy kislány, Mayu és kutyusa, Wanta . Ők lesznek egyfajta szimbolikája a kiszolgáltatottságnak, a gyermeki naivság, jóság, és szenvedés keserű egyvelegének.

De nem kell megijedni! A mese 2. és 3. része még nagyon hatásvadász, de a 4. résztől abszolult élvezhető, szórakoztató kissé romantikus, de annál több jelentéstartalmat hordozó anime részesévé válhatunk!

A tematikát nem igazán folytatnám, inkább arról mesélnék, hogy miért is érdemes megnézni a sorozatot. Remekbe szabott képek, nagyon hangulatos zene, szerintem nagyon ügyes dialógusok, lehet rajta izgulni - egyre több bonyodalom - , ami forgatókönyv/rendező párosnak tudható be . A mese tökéletesen megvizsgálja, hogy milyen következményekkel jár((hat(na)), ha az ember előítéletes bárkivel/bármivel - pl.: mint ezzel a mesével - szemben . Mennyire fontos az empátia, és hogyan kell(enne) bánni a másikkal, hogyan kell kezelni a másságot - nem buzizásra gondolok :D. Az, hogy az "ember" alapjában fogékony mindenre - azaz mindenre (szépre, csúnyára, jóra, gonoszra, fizikára, bunkóságra) - csak példát mutatni és tanítani kell. Az, hogy az ember környezete mennyire eltörpít(het)i az ember akaratát, mennyire elmoshatja elképzeléseit. Ennek az ellenkezője: az ember mennyire kihat a környezetére, és a jövőjére.

summa summarum:

Még egyszer nem nézném végig. Az imdb-n 8.1 et kapott, én 7et adnék neki, de főként a történetvezetés, dialóg, és vizuális megjelenés miatt.