Anime

Amióta felköltöztem pestre, Dávid lakótársamnak hála, nem egy anime sorozattal volt szerencsém találkozni, és kettővel közülük - amiket ráadásul még ő sem nézett végig időhiányában - mélyebben is megismerkedni. Az egyikről - amelyiket utoljára néztem - írok most egy pár mondatot, gondolatot.

Elfen Lied

Brutális, véres, zavarbaejtő, morbid, sokszor bizarr, tabu feszegető, néhol beteges, van mikor imádni való, vicces, aranyos, drámai, romantikus, sci-fi-s, tanulságos, de leginkább mégis csak hatásvadász. Hirtelenjében ennyi jelző jut eszembe a Elfen Liedről. Ha két mondattal akarnám elmesélni a történet hátterét, akkor a következő: Egy új, "magasabbrendű" faj jelenik meg a földön, a dicloniusok - ultra mangásított formás lányok, két kis szarvval a fejük búbján - akik enyhén kifejezve veszélyesek tudnak lenni az emberiségre. Őket/ezeket a gyilkológépeket fogva tartják egy titkos laboratóriumban egy szigeten, mindenkitől elzárva.

Nyitójelenetként tanúi lehetünk, ahogy az egyik diclonius, Lucy, hogyan szabadul ki fogságából. Gyakorlatilag mindenkit kivégez, aki az útjában áll, sokszor különös kegyetlenséggel csonkítja meg, roppantja össze, tépi cafatokra az ellene felvonuló őröket. A zene félelmetes, a képi világ majdhogy hányinger keltő - hiába rajzolt meséről van szó, a képernyőn keresztül pulzáló agresszió az ember zsigeréig hatol. A vér fröcsköl, és majdnem az egész képernyőt beteríti. A hangeffektek különlös odafigyeléssel készítették: megdöbbentően élethűek, és pont ezért visszataszítóak és vonzók egyszerre. Erősen is gondolkodtam a nyitó képsor után, hogy "akarom én ezt nézni egyáltalán?!". Annyit elmondok, hogy egyáltalában nem bántam meg.

A lényeg, hogy Lucy kimenekült - vagy inkább kiszabadult. A dicloniust még sikerül megsebesíteni, így beleesik a tengerbe, és nem sokkal később a parton találja a sorozat szerintem két legmeghatározóbb szereplője, Kouta és Yuka. Kouta egyszerre veszítette el édesapját és a húgát - így egyszerre apa és hugi komplexusos. Yuka az ő unokatestvére, aki ráadásul szerelmes Koutába - vérfertőzés?! . Lucy az őt ért lövés, és a tengerben való hánykolódás hatására teljesen gyagya lesz, beszélni is elfelejtett, azt meg végképp, hogy mit csinál, honnan, miért, stb... gyakorlatilag egy idomos csecsemő válik belőle. Kouta és Yuka pártfogásukba veszik.A mese folyamán csatlakozik még hozzájuk egy kislány, Mayu és kutyusa, Wanta . Ők lesznek egyfajta szimbolikája a kiszolgáltatottságnak, a gyermeki naivság, jóság, és szenvedés keserű egyvelegének.

De nem kell megijedni! A mese 2. és 3. része még nagyon hatásvadász, de a 4. résztől abszolult élvezhető, szórakoztató kissé romantikus, de annál több jelentéstartalmat hordozó anime részesévé válhatunk!

A tematikát nem igazán folytatnám, inkább arról mesélnék, hogy miért is érdemes megnézni a sorozatot. Remekbe szabott képek, nagyon hangulatos zene, szerintem nagyon ügyes dialógusok, lehet rajta izgulni - egyre több bonyodalom - , ami forgatókönyv/rendező párosnak tudható be . A mese tökéletesen megvizsgálja, hogy milyen következményekkel jár((hat(na)), ha az ember előítéletes bárkivel/bármivel - pl.: mint ezzel a mesével - szemben . Mennyire fontos az empátia, és hogyan kell(enne) bánni a másikkal, hogyan kell kezelni a másságot - nem buzizásra gondolok :D. Az, hogy az "ember" alapjában fogékony mindenre - azaz mindenre (szépre, csúnyára, jóra, gonoszra, fizikára, bunkóságra) - csak példát mutatni és tanítani kell. Az, hogy az ember környezete mennyire eltörpít(het)i az ember akaratát, mennyire elmoshatja elképzeléseit. Ennek az ellenkezője: az ember mennyire kihat a környezetére, és a jövőjére.

summa summarum:

Még egyszer nem nézném végig. Az imdb-n 8.1 et kapott, én 7et adnék neki, de főként a történetvezetés, dialóg, és vizuális megjelenés miatt.

Gólyabál

Kendőzetlenül beszámolok mindenről!

Először szeretném megemlíteni: Nekem volt a legmenőbb nyakkendőm a bálban! Na jó, volt egy srác, akinek a "piros alapon sárgavízilovak" ugyanezen ruhaneműje megpróbált versenybe szállni, de igazából esélye sem volt az én sárga-lila-keki-zöld színkombós "Lisfestyle" feliratú 20évvel ezelőtti - mégis örökzöld - brutális megjelenést kölcsönző nyakkendőmmel szemben (amennyiben a brutális jelzőt, a "halálos nevetőgörcsöt okozó" jelzővel rokon értelműként értelmezzük). Persze ennek volt egy kis előzmény: Az összes nyakkendőmet otthon hagytam, kivéve egy szimpla kéket (ami tökéletes harmóniában állt volna az öltönyömmel), illetve a fent említett "költeményt" (ami abszurd, valószínűtlen módon ütött el öltözetemtől).

Természetesen makulátlan megjelenésem, orcámról lemoshatatlan vigyorom, és az otthon már bástyaként "meg(be)alapozott" jó hangulatom egyértelművé tette számomra, hogy ez az este egy remekbe szabott kis mulatság lesz csoporttársaimmal, közvetlen jó kedélyű emberek társaságában! És no lám, nem is csalódtam!

Az elejét még kronológiai sorrendbe tudom illeszteni, a többi emlékfoszlányt csak megemlítem. Az elején voltak ünnepi beszédek a dékán uraktól (gtk-ttk), illetve pár HK tagtól. Igazán élvezetes, megható és velős beszédek voltak ezek. Vagy legalábbis ezt mondták nekem, mert én ezalatt lent voltam a Casinoban. Nyertem 1500ft-ot. Gyorsan seggére is vertem a frissen szerzett "dohánynak", és dohányba invesztáltam egy résézt = elmentem a szivarterembe, szivarozni (Én soha nem fogom megérteni, hogy ez miért jó... drága, rossz íze van, és "olyan a szaga mint a pénteki szarnak" - csak hogy egy szép magyar közmondással éljek.).

A szivar után kellemes nedűkre váltottam a fizetőeszközeim egy részét, majd beneveztem egy szép lányt a bálszépe választásra. Sajnos nem ő nyert, csak 2. vagy 3. lett. Ami igazán bosszantó volt, hogy bálhőst, bálkirályt nem választottak - pedig ugye a szépségem és nyakkendőm alapján vitathatatlan lett volna győzelmem :D!Volt még utána gólyatánc, mentortánc, és utána a rettenet(!)...

...és utána a rettenet(!) Lecsapott mindenkire, nem hagyott élve senkit, beférkőzött mindenki fejébe...: Fellépet a Bon Bon!!! Persze sokaknak nagyon tetszett, de ekkor még annyira tudtam magamról, hogy menekülőre vegyem a figurát kedves Dávid szobatársammal együtt. Arra már pontosan nem emlékszem, hogy merre menekültem, de hogy ott nagyon finoman és sokat fogyasztottunk, arra határozottan. Innentől kezdve kezdenek kicsit egybefolyni az események.

Abban biztos vagyok, hogy Dévényi Tibi bácsi volt lent a "DÍSZjockey", és csak úgy ropta mindenki a hotel mentolra, a multimilliomos jazzdobosra, a felturbózott-mixelt Harangozó Terikére, és hasonló ínyenc slágerekre. Sőt, Tibi bácsi játszott még brittney spears-t is, amire én elkezdtem táncolni egy "előadó művésznővel" - ahogy ő fogalmazott. Szerintem csak furcsán táncolt... :D:D
Közben sokakkal találkoztam, beszélgettem, ápoltam a kapcsolataimat.

A party második felét fent az emeleten töltöttem. Valami jó banda játszott táncos muzsikát, és kezdett oszlani a tömeg. Mentek haza… puhányok- (nyavalyásak, stb…)! Én volt osztálytársnőmmel még táncoltunk vagy egy két órán keresztül. Meg másokkal is táncoltam. Sőt, nagyon sokakkal táncoltam! :D

Az utolsó húzásom csak annyi volt – miként ugye tánc közben már mindenki levetette a cipőjét, magas sarkú topánkáját – hogy cipő nélkül indultam volna haza. De végül is még idejében sikerült kiküszöbölni a hibát.

Ha lesznek képek, feltöltöm.

ma

Van munkám, és most megyek gólyabálba.
A munka fárasztó, beszédes, de legalább nem fizet.
A gólyabál meg majd kiderül.

Tömegköz-hasraesés

Már kezd elegem lenni. Nem arról van szó, minden településnek megvannak az előnyei és hátrányai - jó szokás mondani falun és városban egyaránt- de a mai reggelen ismét olyan élménnyel gazdagodtam, amelyet csak egy Cosmopolita város tömegközlekedési járművén produkálhat a XXI. század kacifántos és csöppet sem mulatságos civilizációja!

A szituáció a következő: Példátelan álmossággal, benőtt szemekkel - pedig kialudtam magam - slattyanok fel a 70es trolibusz 7óra45perces járatára a fogvacoktató hidegben. Orrom lefagyva, beállok az egyik sarokba - már le sem ülök, mert akkor tuti agyonver valamelyik mamszi a cba-ban frissen vett fél kilós retekkel. Az első kanyart könnyedén bevesszük. megálló. Na, a második kanyarnál kezdődtek a problémák!
Ugyanis kifordultunk a városligeti fasorra, amikor érdekes pittyegést kezdett hallatni a troli. Itt még annyira nem aggódtam, mondom szolnokon a távolsági járaton azt lehet hallani, hogy a kardántengely hogyan szorul, a csuklórészt már alig tartja 3 szovjetbarát ikarus csavar, tehát emiatt még nem éreztem magam kellemtlenül, inkább csak nyomott izgalom csiklandozott. Azonban a Lövölde tér után bekövetkezett események, mélyen befolyásolták a napom, sőt talán egész életem további részét!!
Ugyanis alig értünk a király utcára, amikor jött a satu fék - gondoltam én. Egy mamszi felborult, egy fiatal srác - végre - "rábukott" a mellette álló fiatal és egyben kifejezetten csinos lányra, míg egy kisiskolás lefejelte az üveget, és ezen meglepődése után összeokádta a buszt. Hogy a káosz teljes legyen, pár vénség elkezdte szidni a szerencsétlen sofőrt, és már épp a lincselés tényét fontolgatták. A katarzis már a tetőre hágott: troli sípolt és állt, dermedten az aszfalthoz szegezve, ahogy azt tette Sztálin szobra a szovjet érában. Közben az öreg nénit felsegítették, a hányós gyerek mellől elhúzódzkodott mindenki, a lány meg a fiú nem siették el, hogy szétválasszák egymást. A legnyugdíjasabbak 30másodperc alatt megbeszélték, hogy hogyan fogják beperelni a bkv-t, és obszcén, trágár kifejezésekkel jellemezték minden bkv dolgozó nőnemű felmenőit. Voltak páran, akik Demszkyt dícsérték, de volt aki Gyurcsányolt. Mindez kb egy fél percen belül egyszerre bele az én vidéki fejembe, mint információ!!! Már kezdtem szédülni. Perceken belül kiderült, hogy a "katasztrófa" oka nem a forgalomban keresendő, hanem egyszerűen a troli felsővezétékhez kapcsolódó érintkező rúdja a hibás a fejleményekért, ugyanis levállt a vezetékről.

Ezek után természetesen ezt a járművet arrébb kellett vontatni, és addig nem is tudott más troli közlekedni a vonalon - megfigyeléseim bizonyították, hogy miközben hazafelé jöttem, a járművet eltávolították az útból, és a forgalom az eredeti állapotára állt vissza:dugó volt - . Én gyalog mentem a Teréz körútig, onnan az egyetemre. Az élményt most már kezdem feldolgozni, és nem marad örök trauma számomra, de higgyétek el, hogy a mai nap reggelén a retinámba égett az élet pár apró momentuma: Hasraeső mama, hányó kisgyerek, egymásra boruló ismeretlenek, és pár szuvas fogsor, amelyek a sofőrrel ordítoznak, mindez a bkv egyik troliján!

1,2,1,2 ... mikrofonpróba ... khm... akkor kezdem

Sziasztok Kedves Olvasók!

Mivel sokan vannak ismerőseim között, akik külföldön tartózkodnak, ezért gondolok rájuk, és ezen naplón keresztül értesítem őket az itteni fejleményekről (sőt, azokat is, akik csak erre tévednek - a csapdámba hehe)! Bele is csapok ebbe a heavy-metálba: megírom az első beszámolót, megpendítve gondolataim acélhúrjait!

Verától (megj. a szerk.: Nővérem) illetve Karesztól (megj.: Sógorom) kaptam egy zseniális pólót, hiszen a méltán híres - és botrányosan kreatív, egyedi - Japán anime rajzfilm sorozat ( konkrétan: Naruto )egyik gigászi, önfeláldozó hősét ábrázolja: Haku-t! A póló piros alapon fekete-szürke és egyéb visszafogott színekkel ábrázolja a mitikus képességekkel megáldott szereplőt! Fantasztikus és irigylésre méltóvá tett engem! :D Bátyám, illetve öcsém is kapott hasolnó pólókat, de természetesen az enyém a legjobb! :D

Szóval egyébként én jól vagyok. Pesten tanulgatok, elszotyolázok, wikipédiát böngészgetem meg belekontárkodok. Illetve mindig történik velem valami, amit anekdotaként el tudnék mesélni egy sör mellett, de például itt a blog előtt (sör nélkül) nem idéződnek fel a legjobb esetek. Tanulság: Eztán majd jól besörözök, mielőtt blogot írok! :D :D

Egyébként ma voltunk a Erikánál a Tecsoban! Autót nyert! Gratulálunk neki, és vele örülünk! Jól van, és nem sokára megy Attilához Londonba! (Szervusz Attila, remélem olvasol! :D)

most hiretelenjében ennyi!